Történet a habos-mákos süteményről.
Egyszer volt-hol nem volt egy fiatal cukrász…
Szabadságról visszatérve korán reggel sütnie kellett az un. habos-mákos süteményt. Ez a fajta sütemény kint volt szabad ég alatt tárolva, ami természetesen tilos. Szóval egy udvari regálban volt, ami ugyan védve volt hálóval, de nem volt tökéletes védelem.
Ahogy vitte be a műhelybe, hirtelen egy egér ugrott le a sütő lemezről. Ahogy vitte be az asztalra, hogy a befejező műveletet elvégezze a terméken, észrevette az egér ürüléket, de sokat ám.
Azonnal jelezte a felettesének, aki mérgesen elhajtotta a fiatal cukrászt az asztaltól és más munkát adott neki.
Ezt a terméket tojáshabbal kell beborítani és 200 fokon 10 percig hő kezelni.
Hogy miként került le az ürülék vagy esetleg a tojáshab borította, sosem derült ki. A szerencse az volt, hogy a fiatal cukrásznak kellett az üzletbe vinnie, aki aztán megbotlott és így elejtette a terméket.
Kérdés: tényleg ügyetlen volt és tényleg elejtette?
Tanulság: ha nem tudod az eseményeket kontrolálni, a vásárló védelme érdekében midig a végkifejletre koncentrálj!
Egy egyszerű történet.
Egyszer volt hol nem volt, volt egy öreg cukrász aki elment látogatóba egy régi munkahelyére…
A nagyon öreg tulajdonos régi ismerőseként barátjaként köszöntötte a mestert. Jót beszélgettek és elmondta, hogy míg nem járt arra felé mi történt. Elmondta, hogyan széledt szét az a csapat ami akkor volt egybe mikor még a ő volt a jobb keze. Voltak akik eltávoztak az élők sorából és voltak akik új életet kezdtek máshol. Elmondta ,hogy az új tulajdonos egyben az örököse is, és annyit ért hozzá mint amennyi látszik.
Sajnos a pénz eltűnt a vállalkozásból és sem a megmaradt egy-két dolgozót sem a tanulókat nem tudja fizetni csak alkalmanként, késedelemmel. Ennek ellenére megkérte, hogy néha segítsen be egy kicsit a munkába. A mester ugyan vonakodva de megígérte, hogy segít, hisz sok emléke kötötte a helyhez.
Sajnos ahogy számítani lehetett az új tulajdonos nem szeretett fizetni így hát rövid volt a kapcsolat.
Mégis mindezek ellenére az öreg mesternek egy könnycsepp futott végig az arcán, mikor elmondta a volt tulajdonos neki, hogy- ” jó csapat voltunk mi ketten annak idején.”
Az öreg tulajdonos nemsokára eltávozott az élők sorából, de a cukrászmester nagy szeretettel emlékszik vissza azokra az évekre mikor ott dolgozott és irányította a munkát.
Tanulság: Ha igazi emlékek övezik a munkád az évek alatt, akkor a búcsúzás mindig szép lesz.
Kérdés: Tudna-e még újat mutatni egy öreg mester? Megtudná menteni, és visszahozni a cukrászda régi fényét?
Történet a folyékony szappanról.
Egyszer volt-hol nem volt, volt egy cukrász aki elment dolgozni egy kicsi cukrászdába…
Önállóan dolgozott a tojástöréstől kezdve a mosogatáson át egészen a liszt szitálást is beleértve. Egymaga végezte a fagylalt főzést a piskóták és a tészták sütését egészen a figurális és esküvői torták készítéséig. Történt egyszer, hogy rendszeresen nem volt fertőtlenítő kézmosó a műhelyben. Több napon keresztül kérte az ügyvezető igazgatót és tulajdonost, hogy ugyan vegyenek, mert alapvető feltétele a higiénikus munkavégzésnek. A kérés mindig süket fülekre talált. Az ügyvezető korábban szállodában dolgozott takarítónőként így hát érthetetlen volt a cukrász számára a hozzáállás.
Egyik reggel, ami már a sokadik nap volt ismét kérte a kézmosót, de a válasz ugyanaz volt. A cukrász ekkor közbelépett és elővette a saját kézmosóját és azt használta. A fejleményeket pedig elkezdte figyelni. Ekkor látta meg, hogy a mellékhelyiségből távozva az igazgató a zsebéből vette elő a kis flakont ami jól láthatólag folyékony szappan volt. A cukrász amint ezt szóvá tette elküldték az állásból. A tulajdonos ezután gyorsan tovább állt és egy másik helyiséget keresve újra nyitotta a cukrászdáját.
A tanulság:
Attól ,hogy nem vagy szakmabeli de cukrászdát üzemeltetsz, próbálj felnőni a felelősségteljes munkához és a megkívánt munkakörülményekhez.
A kérdés, hogy ezek után biztosította-e az alapvető higiéniai termékeket a tulajdonos.
Történet a rizses húsról
Egyszer volt -hol nem volt, volt egy időszak mikor a cukrász műhelyben ebéd is járt, méghozzá meleg étel.
Egy alkalommal rizs volt natúr hús szelettel. Közben kiderült, hogy az étterem ahol főztek csak a cukrászműhelynek küldte ezt az ételt miközben az étterembe úgy verték fejbe a szakács tanulót, hogy egyen még rántott húst sültkrumplival. Mivel az étterem is a céghez tartozott ez felettébb durva szituációnak minősült.(Sajnos a tulajdonos csak jóval később értesült róla.)Sebaj, tüntetőleg vissza lett küldve a kopogós rizs és a száraz hús.
Másnap mit ad isten ebédre rizs leves érkezett zöldséggel és valami hús volt benne.
Természetesen ezt is visszaküldték az étteremnek.
Harmadik napon, a változatosság kedvéért rizses hús volt az ebéd. „Na ezzel tele is lett a pohár”
Olyan balhé kerekedett az ügyből, hogy azonnal megreformálták a menüt és még aznap rántott hús került az asztalra.
Itt nem a rántotthús és rizs háborújáról szólt a történet, vagy arról, hogy a cukrászműhelynek nem füllött a foga a rizshez.
Ami ezután derült ki az volt az arcátlanság: Mivel esküvőt is szervezett a cég az ott felszolgált majd megmaradt és tányérokról összekapart rizs, zöldség, hús lett elküldve különböző formában a cukrász műhelynek.
Ez a történet megmutatja, hogy egy azonos munkahelyen, cégnél azonos feltételek járnak az ott dolgozóknak és hogy kritikus szemmel kell fogadni azt amit úgy érzünk nem helyes.
Történet a sajtos masniról.
Igaz vagy hamis?
Egyszer volt-hol nem volt egy középkorú cukrász. Több éven keresztül ő sütötte reggel a melegárút. Egy reggel éppen arra járt a tulajdonos amikor leesett a földre pár darab sajtos masni. (Mivel hétvége volt több kiló készült belőle.)
A cukrász ki akarta dobni, de a tulajdonos ráförmedt, hogy tegye vissza a sütőlemezre, ami majd így kikerül az üzletbe. A cukrász próbálta kifizetni inkább, de a tulajdonos nem engedte. Ekkor rákérdezett a tulajdonosra, hogy az unokája venné el pont azt a sajtos masnit akkor mi lenne?
A válasz meglepő volt: Úgyse látnám, és különben is nincs még unokám.
A kérdés: Miután továbbment a tulajdonos a cukrász le tudta venni a sajtos masnit a sütőlemezről és összemorzsolva kidobni a kukába?
Egy gondolat:
Ha a családtagodat sem óvod meg az ilyen termékektől, hogyan tudsz belenézni annak a vásárlónak a szemébe, akinek ilyen terméket adsz el.
Történet az erdei gyümölcs lekvárról.
Igaz vagy hamis?
Egyszer volt hol nem volt volt egy tapasztalt cukrász. Egyszer ez a cukrász szelet árút készített. Erdei gyümölcs szeletet. Mielőtt le kellett volna kenni zselével le kellett kenni a termék felületét erdei gyümölcs lekvárral is.
A „kedves” kollégák tudták, hogy nincs lekvár de nem szóltak csak várták a fejleményeket. A cukrász tudta, hogy áztatni akarják a vezetőség előtt, ezért cselhez folyamodott.
Talált a raktárban egy műanyag lekváros vödröt amiben eredetileg is az volt, és félrevonult.
A fagyasztóban talált mirelit erdei gyümölcsöt és barack lekvárt a raktárban. Fogta a piros és kék ételszínezéket meg az erdei gyümölcs aromát és kreált egy lekvárt. Természetesen megkóstoltatta többekkel is, mondván, hogy most talált még egyet a raktárban. A többiek hüledeztek és látszott rajtuk, hogy kellemetlenül érzik magukat. Miután elmondta a cukrász, hogy ő készítette mindenki csendben maradt és többet nem próbálkoztak vele.
A cukrászból később műhely főnök lett, de soha többet nem készített hamis erdei gyümölcs lekvárt és a receptet máig őrzi.
Tanulság: Nem akkor vagy mester ha a papiról meg tudsz oldani egy feladatot vagy elvégezni egy munkát, hanem ha megoldod saját fejedből a problémát és ki tudod javítani a hibákat.
Kérdés: Ki az igazi mester? Aki örül, hogy tovább adhatja a tudását, vagy aki magával viszi a sírba.
Történet a rántott húsról
Igaz vagy hamis?
Egyszer volt hol nem volt, volt egy fiatal cukrász aki kérdést intézett a tulajdonos felé. Mi a jó rántott hús titka. A válasz elég gyors volt. Panírozni úgy kell, hogy 5 tojáshoz adsz 1 liter sós vizet.
-Mit gondol? Miből fejlesztettem a céget?
A cukrász nem akart hinni a fülének, de amikor látta ,hogy ez így történik, akkor fogadta meg, hogy nem megy többet a cég éttermébe. A cég mára majdnem tönkre ment, az étterem része pedig bezárt.
A cukrász már öreg, de reméli, hogy ilyen ma már nem fordul elő és szeretne még egy igazi étterembe elmenni, ahol a séf fején legalább kendő van.
Történet a rakott kelkáposztáról.
Igaz vagy hamis?
Egyszer volt-hol nem volt ,nem sokkal a rizses történet után bosszú hadjárat kezdődött.
A tulajdonos szabadságra ment két hétre.
Az étterem kihasználva a lehetőséget megpróbálta megtörni a hagyományokat hogy tisztességes étel kerüljön a cukrászműhelybe úgy gondolta na most majd megmutatja.
Olyan rakott kelkáposzta ment a cukrászműhelynek ami tele volt hernyóval.
Szabályosan a megfőtt hernyók benne voltak az ételbe.
Hogy ez került esetleg a vendégek elé erről nem tudott a cukrászműhely. Az biztos, hogy nem volt szabad zavarni nyaralás közben a cég vezetését.
Ez mégis megtörtént. Hatalmas balhé lett belőle. Telefonon kapott utasítást az étterem, hogy cserélje az ételt tisztességesre. Ekkor palacsintát küldtek a cukrászműhelynek lekvárral és kakaóval. Ez volt ám a nem semmi, cukrásznak palacsintát.
Miután visszajött a tulajdonos, kirúgta a főszakácsot, és azokat is akik közreműködtek.
Tanulság: Bárhogy képzeled, hogy te vagy a kinevezett főnök és a csúcson vagy, onnan előbb-utóbb le fogsz jönni, így vagy úgy. A döntés a tiéd. Vagy emelt fővel távozol vagy megszégyenülve.
Történet a molyos dióbélről.
Igaz vagy hamis?
Egyszer volt-hol nem volt, volt egy cukrász aki sok év után vezető pozícióba került.
Egy alkalommal egy keresztény ünnep alkalmából bejglit kellett készítenie a műhelynek.
Mikor szabadnapon volt a vezető, titokban molyos dióbelet vettek át az arra a feladatra kinevezett emberek.
Gondolták nem veszi észre senki és ebből még pénz is marad a zsebükben. Ám fény derült a szégyenletes dologra. Ugyanis próbálták lemosni a dióbelet amennyire lehetett és sütőben szárították meg. A vezető cukrász megtalálta az edényt másnap, amit véletlen a kapkodás közben otthagytak tele molyos vízzel. A renitens dolgozók fegyelmit kaptak. Természetesen a dióbél kidobásra került, és méltón lehetett a vásárlóknak a bejglit odaadni, minden lelki ismeret furdalás nélkül.
A tanulság: Egy vezető mindig akkor veszi észre a csínyt mikor a dolgozó úgy gondolja, hogy nem lehet lebukni és azt hiszi, hogy minden rendben van.
Amit te magad sem ennél meg ne akard másnak el, vagy odaadni.
Sziasztok! A mai nap 04.12. újabb film