Történet a mák töltelékről.

Igaz vagy hamis?

Hol volt, hol nem volt, volt egy fiatal kezdő cukrász aki elment dolgozni egy híres cukrászdába. Amikor mákot kellett darálnia észrevette, hogy fertelmes szagot áraszt a zsák amiben a mák volt.

Miután jelezte a problémát,szólt a műhely fönöknek,hogy ki kéne dobni az egészet mert nagy valószinüséggel egér vizeletes lett a mák.

A műhelyfőnök jól leteremtette, hogy mit képzel mert hát akkor miből lenne un. habos-mákos sütemény, meg majd kisül a sütőben. Igy hát a fiatal kezdő cukrász (habár az elöző munkahelyén ilyet el sem tudott volna képzelni,)kénytelen-kelletlen le kellett volna, hogy darálja. De nem így tett: Titokban egy másik zsákból darálta le a kívánt mennyiséget. Majd miután elvégezte a feladatott, mivel lejárt a munkaideje hazament és élvezte a szabadnapjait.

Hogy mi lett a mákkal sajnos nem derült ki, de egy biztos, azokon a napokon is készült habos- mákos sütemény amikor szabadnapos volt a fiatal cukrász.

Tanúlság:

Ha cukrászként ilyen helyzetbe kerülsz, legyél kezdő vagy már tapasztalt, azonnal dobd ki a lejárt vagy szennyezett alapanyagot és utána szólj a vezető cukrásznak vállalva a következményeket, hiszen felelősséggel tartozol a vásárlók irányába.

A másik lehetőség, hogy ha félsz megtenni, akkor a jelenlétében, míg elmondod a problémát, úgy dobd ki.

Természetesen ahogy öregedett a cukrász az évek során számtalan lejárt szavatosságú alapanyaggal, késztermékkel találkozott ,s ahogy öregedett, egyre inkább elfogadták a véleményét.

Az öreg cukrász azért még készít mákos süteményeket, köztük habos -mákos süteményt is, de mindig eszébe jut, hogy hogyan verte át a tiltakozó műhelyfőnököt és tulajdonost akik félelemből vagy csak a profit miatt mondtak ellent a szakmai követelményeknek.

Történet a csipetnyi sóról.

Igaz vagy hamis?

Egyszer volt egy cukrász aki nagy tapasztalatot szerzett a sós teasütemények készítésének folyamatáról.. Egy idő után elege lett abból, hogy a műhelyben mindenkinek más száj íze volt a só adagolása tekintetében. Mondták neki, hogy tegyen még bele sót a tésztába, majd, hogy sok a só benne. Elege lett, és a főnök asszonynak szólt aki a cég egyik tulajdonosa is volt. Na az ő szava volt a döntő senki sem mert ellent mondani. Szóval megkérte egy ominózus sajtkrém készítésnél, hogy kóstolja meg elég-e a só benne.(A cukrász tudta, hogy elég de minden kollégája okos akart lenni, ezért így állította le a vitát.)Szóval mondta a tulajdonos, hogy tegyen bele még egy csipetnyit és ha jön vissza majd megkóstolja. Természetesen a cukrász nem tett bele és várta a főnököt. Jött is nemsokára. Megkóstolta és mondta, hogy még egy kicsit és elment. A cukrász tudta, hogy a recept és a tapasztalata alapján elégnek kell lennie a sónak. Tehát nem tett bele újfent hanem így töltötte be a sajtos rolót.

A főnök miután megevett egy sajtos rolót, rávágta ,hogy ugye kellett bele az a kicsi só mert most nagyon jó az íz hatás. Érdekes mód most már mindenkinek elég sós volt és ízlett.

A cukrász pedig akkor szembesült a kollégáit övező félelemmel.

Tanulság: Többször kóstold meg az ételt mielőtt meghozod a végső döntést.

Legyen saját döntésed, nem kell mindig helyeselni, hogy jobb színben tűnj fel a vezetőség előtt, különben csak egy bábú vagy.

Bíz magadban és a szakmai tudásodban amit az évek alatt szereztél.

Kérdés: Biztos nem rakott bele még sót a cukrász?

YouTube
YouTube