Történet a folyékony szappanról.

Egyszer volt-hol nem volt, volt egy cukrász aki elment dolgozni egy kicsi cukrászdába…

Önállóan dolgozott a tojástöréstől kezdve a mosogatáson át egészen a liszt szitálást is beleértve. Egymaga végezte a fagylalt főzést a piskóták és a tészták sütését egészen a figurális és esküvői torták készítéséig. Történt egyszer, hogy rendszeresen nem volt fertőtlenítő kézmosó a műhelyben. Több napon keresztül kérte az ügyvezető igazgatót és tulajdonost, hogy ugyan vegyenek, mert alapvető feltétele a higiénikus munkavégzésnek. A kérés mindig süket fülekre talált. Az ügyvezető korábban szállodában dolgozott takarítónőként így hát érthetetlen volt a cukrász számára a hozzáállás.
Egyik reggel, ami már a sokadik nap volt ismét kérte a kézmosót, de a válasz ugyanaz volt. A cukrász ekkor közbelépett és elővette a saját kézmosóját és azt használta. A fejleményeket pedig elkezdte figyelni. Ekkor látta meg, hogy a mellékhelyiségből távozva az igazgató a zsebéből vette elő a kis flakont ami jól láthatólag folyékony szappan volt. A cukrász amint ezt szóvá tette elküldték az állásból. A tulajdonos ezután gyorsan tovább állt és egy másik helyiséget keresve újra nyitotta a cukrászdáját.
A tanulság:
Attól ,hogy nem vagy szakmabeli de cukrászdát üzemeltetsz, próbálj felnőni a felelősségteljes munkához és a megkívánt munkakörülményekhez.

A kérdés, hogy ezek után biztosította-e az alapvető higiéniai termékeket a tulajdonos.