Történet a habos-mákos süteményről.
Egyszer volt-hol nem volt egy fiatal cukrász…
Szabadságról visszatérve korán reggel sütnie kellett az un. habos-mákos süteményt. Ez a fajta sütemény kint volt szabad ég alatt tárolva, ami természetesen tilos. Szóval egy udvari regálban volt, ami ugyan védve volt hálóval, de nem volt tökéletes védelem.
Ahogy vitte be a műhelybe, hirtelen egy egér ugrott le a sütő lemezről. Ahogy vitte be az asztalra, hogy a befejező műveletet elvégezze a terméken, észrevette az egér ürüléket, de sokat ám.
Azonnal jelezte a felettesének, aki mérgesen elhajtotta a fiatal cukrászt az asztaltól és más munkát adott neki.
Ezt a terméket tojáshabbal kell beborítani és 200 fokon 10 percig hő kezelni.
Hogy miként került le az ürülék vagy esetleg a tojáshab borította, sosem derült ki. A szerencse az volt, hogy a fiatal cukrásznak kellett az üzletbe vinnie, aki aztán megbotlott és így elejtette a terméket.
Kérdés: tényleg ügyetlen volt és tényleg elejtette?
Tanulság: ha nem tudod az eseményeket kontrolálni, a vásárló védelme érdekében midig a végkifejletre koncentrálj!
Egy egyszerű történet.
Egyszer volt hol nem volt, volt egy öreg cukrász aki elment látogatóba egy régi munkahelyére…
A nagyon öreg tulajdonos régi ismerőseként barátjaként köszöntötte a mestert. Jót beszélgettek és elmondta, hogy míg nem járt arra felé mi történt. Elmondta, hogyan széledt szét az a csapat ami akkor volt egybe mikor még a ő volt a jobb keze. Voltak akik eltávoztak az élők sorából és voltak akik új életet kezdtek máshol. Elmondta ,hogy az új tulajdonos egyben az örököse is, és annyit ért hozzá mint amennyi látszik.
Sajnos a pénz eltűnt a vállalkozásból és sem a megmaradt egy-két dolgozót sem a tanulókat nem tudja fizetni csak alkalmanként, késedelemmel. Ennek ellenére megkérte, hogy néha segítsen be egy kicsit a munkába. A mester ugyan vonakodva de megígérte, hogy segít, hisz sok emléke kötötte a helyhez.
Sajnos ahogy számítani lehetett az új tulajdonos nem szeretett fizetni így hát rövid volt a kapcsolat.
Mégis mindezek ellenére az öreg mesternek egy könnycsepp futott végig az arcán, mikor elmondta a volt tulajdonos neki, hogy- ” jó csapat voltunk mi ketten annak idején.”
Az öreg tulajdonos nemsokára eltávozott az élők sorából, de a cukrászmester nagy szeretettel emlékszik vissza azokra az évekre mikor ott dolgozott és irányította a munkát.
Tanulság: Ha igazi emlékek övezik a munkád az évek alatt, akkor a búcsúzás mindig szép lesz.
Kérdés: Tudna-e még újat mutatni egy öreg mester? Megtudná menteni, és visszahozni a cukrászda régi fényét?