Van egy kedvenc süteményem, a gyümölcskenyér.

Számos változata ismert, de most szívesen megosztom a saját verziómat, Remélem örömet fog okozni másnak is. Elkészítése nagyon egyszerű, ezért kezdőknek is ajánlom.

Ez a tészta szerkezetét tekintve nehéz, sűrű, un. hideg eljárással kevert tészta (szakmailag, hideg úton készült nehéz felvert.) A recept három gyümölcskenyérformára elegendő. Karácsony elött szoktam elkészíteni, mert egy hétig sem szárad ki, de ha sülés után mikor kihűl, rögtön, gondosan becsomagoljuk, akkor a fagyasztóba téve húsvétra is tökéletes.

Zsiradékként vajat ajánlok, de margarinnal is elkészíthető, sőt vegyesen is használhatjuk. A sütőporról, és, arról, hogy mennyire egészséges, megoszlanak a vélemények, de én ennél és hasonló sűrűségű tésztáknál mindig használok egy keveset. Sokan nem szeretik a mazsolát. Aki úgy gondolja, elhagyhatja és pótolhatja más gyümölccsel.

A fahéjat és gyömbért mindenki tetszése szerint rakja a süteménybe, de csak őrölt formában.

Íme, a recept.

Gyümölcskenyér.

Búza finomliszt 50dkg

Vaj vagy margarin 40dkg

Tojás sárgája 1dl

Egész tojás 1db

Porcukor 35dkg

Sütőpor 1 dkg

Fél vanília kikapart magja vagy egy csomag vaníliás cukor.

Reszelt citromhéj 2dkg

Állati tejszín 1dl

Darált dió 15dkg

Mazsola 10dkg

Bármilyen aszalt gyümölcs, lehet vegyesen 15dkg

Lereszelt étcsokoládé 15dkg

Fahéj, gyömbér, ízlés szerint, de el is hagyható.

Só csipetnyi

A zsiradékot kicsit megolvasztjuk vagy hagyjuk meleg helyen, hogy jó puha legyen.

A porcukorral, sóval egy mélyebb edénybe vagy tálba rakjuk bele.

Kezdjük el keverni egy gépi habverővel.

Fokozatosan adagoljuk bele a tojások sárgáját és az egész tojást, vigyázva, hogy ne csapódjon ki a zsiradék felületén.

Adjuk hozzá lassan a tejszínt.

Minden más hozzávalót lazán keverjünk össze egy tálba, és ha jól kihabosodott az alap, akkor keverjük bele egy fakanál segítségével.

Három zsírozott, lisztezett formába osszuk el egyenlően, és úgy igazítsuk el, hogy középen kicsit mélyebb legyen.

Sütése 175°C-180°C körülbelül 40 perc.

A sütés utolsó harmadában támaszuk ki a sütőajtót egy fakanállal.

(Egy kicsit lehet, hogy repedni fog a felülete, nem kell megijedni tőle.)

Ha megsült még melegen, de óvatosan a formával együtt fordítsuk le, és hagyjuk teljesen kihűlni.

Egy hidegvizes konyharuhával töröljük át a forma tetejét, így könnyebben fog elválni a formától a tészta. Pár óra múlva, ha akarjuk át is húzhatjuk jó minőségű csokoládéval, de simán is hagyhatjuk.

Amikor nem ünnepre készül, kenjük ki egy papírral fedett lemezre és úgy süssük meg. Kisebb-nagyobb darabokra törve tízórainak vagy iskolába a gyerkőcnek is tökéletesen megfelel.

Megfontolandó!

Mindig kis adagokban öntsük bele a tojást a porcukros zsiradékba. Így jó eséllyel nem fog kicsapódni a felületén.

Ha vaníliás cukrot használunk, akkor a porcukorral és sóval elkeverve tegyük a zsiradékba.

Teasütemények.

Ennek a süteményfajtának is nagyon sok változata ismert, de én azt a fajtát mutatom be, amit könnyen el lehet készíteni otthon.

Ez az un. Néró teasütemény. Elkészítését tekintve ugyanúgy készül, mint gyümölcskenyér alap tésztája. Ha betartjuk a fentebb leírtakat biztos sikerülni fog.

Néró teasütemény.

Vaj vagy margarin 40dkg

Porcukor 35dkg

Tojás sárgája 12db (kb.24dkg)

Búza finomliszt 60dkg

A zsiradékot keverjük ki a porcukorral és a tojássárgájával.

Lassan de határozott mozdulatokkal keverjük el benne a lisztet.

Papírral fedett sütőlemezre nyomjunk kis halmokat, fél gömböket egy simacsöves habzsákból.

Süssük meg, előmelegített, de nem légkeveréses sütőben 200°C-on 8-10 perc alatt.

Sülés után, ha kihűlt, fordítsuk, meg a felét és töltsük meg baracklekvárral, majd helyezzünk rá egy másikat.

Olvasztott csokoládéval és mintázhatjuk a felületét.

Ha megdermedt már fogyaszthatjuk is.

Megfontolandó!

Mindig szitáljuk át a lisztet bármilyen süteményt is készítünk.

Apránként adagoljuk a tojás sárgáját.

Gyorsan sül, ezért maradjunk a sütőnél és figyeljünk, ha kezd barnulni a széle, gyorsan vegyük ki, mert biztos kész van.

Ha kakaót szeretnénk bele tenni, vegyünk el a lisztből és kakaóval pótoljuk.

Kakaós Néró.

Vaj vagy margarin 40dkg

Porcukor 35dkg

Tojás sárgája 12db (kb.24dkg)

Búza finomliszt 58dkg

Kakaópór2dkg

Ennél a receptnél a liszttel keverjük el kakaópórt és úgy szitáljuk át.

A kakaós Nérónál párizsi krémet vagy kakaókrémet is használhatunk.

Ennek a süteménynek a változatossága abban rejlik, hogy bármilyen krémmel tölthetjük a tésztát. Elég csak a frissen kinyomot teasütemény tetejét megszórni a kívánt ízesítővel (darált dió, vagy mogyoró, kókusz, darált mandula) és úgy sütni, majd a krémbe is ugyanazt az ízesítőt tegyük.

Mintázhatjuk a felületét is, kimárthatjuk egészen vagy csak félig olvadt, fehér vagy étcsokoládéval.

Megpróbálhatunk félgömb helyet, más pl. babapiskóta formát is.

Ha összetöltöttük és megmintáztuk, tegyük egy pár órára a hűtőbe, dermedni.

Egyébként, ha tepsiben készítünk valamilyen alacsonyabb pitét vagy vajkrémmel, tejszínnel készült süteményt, ami elég masszív ahhoz, hogy megálljon akkor kisebb szeletekre vágva teasüteménynek is nevezhetjük.  Jómagam is számtalan alkalommal készítettem rendezvényekre ilyen jellegű teasüteményt egy szabályt betartva: A vendég egy harapásra meg tudja enni, és nem utolsó sorban ne kenje össze magát vele. Pláne nem egy állófogadáson öltönyben.

Sós teasüteményeket is készíthetünk. Természetesen nagyon sok változata létezik. Töltelékkel, vagy nélküle, de biztos, hogy nem maradhat ki egy jeles eseménynél sem. A legtöbb felnőt férfi tapasztalatom szerint inkább a sós változatokat helyezi előtérbe, míg az édesebbeket talán a hölgyek és a gyermekek.

Egy vendégvárás alkalmával, ha van lehetőségünk, készítsünk mindkettőből, hadd örüljön neki a vendégsereg.

Van még egy nagyon fontos, de egyszerű szabály, ami ugyan több munkával jár, de megéri: A teasütemény legyen apró kicsi. Hadd, tudjon többször venni a vendég, és ha több van, akkor más is meg tudja kóstolni. Véleményem szerint, ne legyen nagyon édes vagy sós a sütemény, mert akkor azért nem fogják fogyasztani, mert, eltelnek vele. Vigyázzunk az ízesítéssel. Ha valamelyik ízesítőből többet használunk, oda a sütemény harmóniája. Ha nem vagyunk, biztosak magunkban kóstoltassuk meg közeli ismerőssel, családtaggal mielőtt a vendégek megérkeznek. Külön kóstoljuk meg a krémet vagy tölteléket és külön a tésztát. Kóstoljuk meg bátran. Nem lesz tőle bajunk, nem kell sokat csak ép annyit, hogy érezzük az eltérést a várt vagy kívánt íztől. Ha valamelyik ízesítőből véletlen többet használtunk növeljük a többi összetevőt, ha lehetséges. Sajnos van, amikor ezt nem lehet, mert például elfogyott az arra szánt süteményhez az alapanyag. Ilyenkor próbáljunk meg más összetevőkből készíteni akár krémet akár tésztát. Ezért mindig egy nappal korábban készítsük, el a süteményt nehogy bajba kerüljünk, még ha van, időnk el tudunk menni egy közeli boltba, máskülönben pedig az ízeknek is össze kell, hogy érjenek. Láttam már rémült arcokat, mert valami nem úgy sikerült a sütés során.

Azt szoktam javasolni, hogy mindig legyen egy második terv, egy másik sütemény összetevői a kamrában vagy a hűtőben. Ha nem sikerül sehogy sem az első van mihez nyúlni. Ha sikerül, akkor legközelebb már lesz elképzelésünk, hogy mit fogunk sütni. Természetesen ismét legyen egy újabb tervünk és így tovább. Biztosítsuk be magunkat, még ha nagyobb tapasztalattal is vagyunk felvértezve.

Tészták.

Ennél a fejezetnél most egy kicsit elfog a nosztalgia, mert annak idején, mint cukrász, az úgynevezett tésztaposzton kezdtem dolgozni. Szerencsés voltam, mert a tulajdonos, akinél dolgoztam, látott bennem fantáziát, és ha nem éppen megfelelőre sikerültek az első tésztáim mindig biztatott. Ezért hát ezt a szemléletet szeretném átadni azon kedves olvasóknak, akik még soha nem gyúrtak tésztát.

Az első és legfontosabb, hogy megtanuljuk, a tésztának lelke van a gyúrás kezdetétől egészen a sütés végéig. Tisztelettel és alázattal kell, nekiállni tésztát gyúrni.(Ezt még nekem tanuló koromban egy elég idős cukrászmester tanította).

Természetesen később mesterként már én is ezt szemléletet adtam át a tanulóimnak a munkahelyen. Akármennyire is megmosolyogtató ez a gondolatsor, érdekes, hogy akik csak úgy tessék-lássék módon álltak neki tésztát gyúrni valahogy sosem úgy sikerült, mint akik komolyan gondolták a szakmának ezt a néha nem is olyan könnyű részét.

Most tehát kezdődjön egy kis kalandozás a tészták világába:

Szakmai szempontból nagyon sok féle tészta létezik, de otthoni körülmények között vendégvárásra leginkább és legsűrűbben pogácsát készítenek a háziasszonyok.

Ezek leginkább élesztős tésztából készülnek, de természetesen azért vannak sütőporos, vagy hajtogatott tésztából is készíthetőek. Mindegyiknek egy kicsit más-és más az elkészítési módja, de egy biztos, bármelyiket is készítjük, az elejétől a végéig örömet kell, hogy okozzon, hisz fáradtan vagy rosszkedvűen készített tészta megbosszulja a vele való bánásmódot. A gyúrástól kezdve a sütésig kisérjük figyelemmel, lelkesedéssel a munkát. Nagyon fontos a sütés, mert a kisebb pogácsát könnyű kiszárítani. Hiába gyúrtuk meg jól a tésztát, ha a sütésre már nem fordítunk kellő figyelmet. A pogácsasütésnél legyen gőz a sütőben és állítsuk a hőfokot legalább 20°C-al magasabbra és ha beletetük a sütnivaló tésztát, akkor vegyük lejebb. Kisebb pogácsák hamarabb megsülnek a keresztmetszetük miatt, míg a nagyobbak sülési ideje tovább tarthat. Mivel vendégvárásra készítjük leginkább ezeket a finomságokat, ezért végig kispogácsákra gondolok, mikor írok az elkészítésükről. Számos recept létezik, de én most azokat írom le melyeket az évek során készítettem.

Az első recept, ami rendezvények vagy kisebb összejövetelek alkalmával mindig siker volt az egy élesztős tésztából készült pogácsa.

hamarosan folyt….

• Category: Könyv