Történet a molyos dióbélről.
Igaz vagy hamis?
Egyszer volt-hol nem volt, volt egy cukrász aki sok év után vezető pozícióba került.
Egy alkalommal egy keresztény ünnep alkalmából bejglit kellett készítenie a műhelynek.
Mikor szabadnapon volt a vezető, titokban molyos dióbelet vettek át az arra a feladatra kinevezett emberek.
Gondolták nem veszi észre senki és ebből még pénz is marad a zsebükben. Ám fény derült a szégyenletes dologra. Ugyanis próbálták lemosni a dióbelet amennyire lehetett és sütőben szárították meg. A vezető cukrász megtalálta az edényt másnap, amit véletlen a kapkodás közben otthagytak tele molyos vízzel. A renitens dolgozók fegyelmit kaptak. Természetesen a dióbél kidobásra került, és méltón lehetett a vásárlóknak a bejglit odaadni, minden lelki ismeret furdalás nélkül.
A tanulság: Egy vezető mindig akkor veszi észre a csínyt mikor a dolgozó úgy gondolja, hogy nem lehet lebukni és azt hiszi, hogy minden rendben van.
Amit te magad sem ennél meg ne akard másnak el, vagy odaadni.