Igaz vagy hamis?

Egyszer volt hol nem volt volt egy tapasztalt cukrász. Egyszer ez a cukrász szelet árút készített. Erdei gyümölcs szeletet. Mielőtt le kellett volna kenni zselével le kellett kenni a termék felületét erdei gyümölcs lekvárral is.

A „kedves” kollégák tudták, hogy nincs lekvár de nem szóltak csak várták a fejleményeket. A cukrász tudta, hogy áztatni akarják a vezetőség előtt, ezért cselhez folyamodott.

Talált a raktárban egy műanyag lekváros vödröt amiben eredetileg is az volt, és félrevonult.

A fagyasztóban talált mirelit erdei gyümölcsöt és barack lekvárt a raktárban. Fogta a piros és kék ételszínezéket meg az erdei gyümölcs aromát és kreált egy lekvárt. Természetesen megkóstoltatta többekkel is, mondván, hogy most talált még egyet a raktárban. A többiek hüledeztek és látszott rajtuk, hogy kellemetlenül érzik magukat. Miután elmondta a cukrász, hogy ő készítette mindenki csendben maradt és többet nem próbálkoztak vele.

A cukrászból később műhely főnök lett, de soha többet nem készített hamis erdei gyümölcs lekvárt és a receptet máig őrzi.

Tanulság: Nem akkor vagy mester ha a papiról meg tudsz oldani egy feladatot vagy elvégezni egy munkát, hanem ha megoldod saját fejedből a problémát és ki tudod javítani a hibákat.

Kérdés: Ki az igazi mester? Aki örül, hogy tovább adhatja a tudását, vagy aki magával viszi a sírba.

Igaz vagy hamis?

Egyszer volt hol nem volt, volt egy fiatal cukrász aki kérdést intézett a tulajdonos felé. Mi a jó rántott hús titka. A válasz elég gyors volt. Panírozni úgy kell, hogy 5 tojáshoz adsz 1 liter sós vizet.

-Mit gondol? Miből fejlesztettem a céget?

A cukrász nem akart hinni a fülének, de amikor látta ,hogy ez így történik, akkor fogadta meg, hogy nem megy többet a cég éttermébe. A cég mára majdnem tönkre ment, az étterem része pedig bezárt.

A cukrász már öreg, de reméli, hogy ilyen ma már nem fordul elő és szeretne még egy igazi étterembe elmenni, ahol a séf fején legalább kendő van.

Igaz vagy hamis?

Egyszer volt-hol nem volt ,nem sokkal a rizses történet után bosszú hadjárat kezdődött.

A tulajdonos szabadságra ment két hétre.

Az étterem kihasználva a lehetőséget megpróbálta megtörni a hagyományokat hogy tisztességes étel kerüljön a cukrászműhelybe úgy gondolta na most majd megmutatja.

Olyan rakott kelkáposzta ment a cukrászműhelynek ami tele volt hernyóval.

Szabályosan a megfőtt hernyók benne voltak az ételbe.

Hogy ez került esetleg a vendégek elé erről nem tudott a cukrászműhely. Az biztos, hogy nem volt szabad zavarni nyaralás közben a cég vezetését.

Ez mégis megtörtént. Hatalmas balhé lett belőle. Telefonon kapott utasítást az étterem, hogy cserélje az ételt tisztességesre. Ekkor palacsintát küldtek a cukrászműhelynek lekvárral és kakaóval. Ez volt ám a nem semmi, cukrásznak palacsintát.

Miután visszajött a tulajdonos, kirúgta a főszakácsot, és azokat is akik közreműködtek.

Tanulság: Bárhogy képzeled, hogy te vagy a kinevezett főnök és a csúcson vagy, onnan előbb-utóbb le fogsz jönni, így vagy úgy. A döntés a tiéd. Vagy emelt fővel távozol vagy megszégyenülve.

Igaz vagy hamis?

Egyszer volt-hol nem volt, volt egy cukrász aki sok év után vezető pozícióba került.

Egy alkalommal egy keresztény ünnep alkalmából bejglit kellett készítenie a műhelynek.

Mikor szabadnapon volt a vezető, titokban molyos dióbelet vettek át az arra a feladatra kinevezett emberek.

Gondolták nem veszi észre senki és ebből még pénz is marad a zsebükben. Ám fény derült a szégyenletes dologra. Ugyanis próbálták lemosni a dióbelet amennyire lehetett és sütőben szárították meg. A vezető cukrász megtalálta az edényt másnap, amit véletlen a kapkodás közben otthagytak tele molyos vízzel. A renitens dolgozók fegyelmit kaptak. Természetesen a dióbél kidobásra került, és méltón lehetett a vásárlóknak a bejglit odaadni, minden lelki ismeret furdalás nélkül.

A tanulság: Egy vezető mindig akkor veszi észre a csínyt mikor a dolgozó úgy gondolja, hogy nem lehet lebukni és azt hiszi, hogy minden rendben van.

Amit te magad sem ennél meg ne akard másnak el, vagy odaadni.