Szerző: LegindiZsolt

Egyszer volt hol nem volt, volt egy cukrász, aki már sok-sok éve dolgozott egy munkahelyen…

A tulajdonosnő az évek alatt annyira a kegyeibe fogadta, hogy egy borús reggel munkakezdés előtt, mikor még a madarak sem csiviteltek, elmesélt egy történetet egy felszolgálóról.

A történet így kezdődött:

  A még fiatal felszolgálóként dolgozó lány gondolt egyet és elkezdet incselkedni a tulajdonossal.  Egy reggel minden előzmény nélkül összeveszett a tulajdonos és a menyasszonya, aki autóba ült és nekiindult.

Sajnos tragédiával zárult a történet,-balesetet szenvedett és meghalt.

Ezután a felszolgáló mindig úgy keverte a lapokat, hogy egy kicsit kettesben lehessen a tulajdonossal. Ez addig folytatódott mígnem teherbe eset, s így hát a hagyományoknak megfelelően el kellett venni feleségül. Ezután természetesen ő lett a …

 A történetet figyelmesen hallgatta a cukrász és akkor értette meg, hogy miért lát mindig valami furcsa szomorúságot a tulajdonos szemében amikor a munkahelyi szerelmi kapcsolatokról eset szó.

A cukrász nem tudta, hogy igaz vagy nem a történet, de megígérte, hogy majd egyszer megírja ezt a kis mesét. A tulajdonosnő pedig helyeslően bólintott.

  A tanulság: Ha nagyon vágysz valamire és el akarod érni, tégy meg mindent, de ne felejts el közben megmaradni embernek.

Kérdés: Az összeveszés a tulajdonos és szerelme között a felszolgáló miatt történt? Ha igen, valós volt az alapja az összeveszésnek vagy megmenthette volna a kapcsolatukat a férfi? Jól döntött a tulajdonos?

Egyszer volt-hol nem volt egy fiatal cukrász…

Szabadságról visszatérve korán reggel sütnie kellett az un. habos-mákos süteményt. Ez a fajta sütemény kint volt szabad ég alatt tárolva, ami természetesen tilos. Szóval egy udvari regálban volt, ami ugyan védve volt hálóval, de nem volt tökéletes védelem.

Ahogy vitte be a műhelybe, hirtelen egy egér ugrott le a sütő lemezről. Ahogy vitte be az asztalra, hogy a befejező műveletet elvégezze a terméken, észrevette az egér ürüléket, de sokat ám.

Azonnal jelezte a felettesének, aki mérgesen elhajtotta a fiatal cukrászt az asztaltól és más munkát adott neki.

Ezt a terméket tojáshabbal kell beborítani és 200 fokon 10 percig hő kezelni.

Hogy miként került le az ürülék vagy esetleg a tojáshab borította, sosem derült ki. A szerencse az volt, hogy a fiatal cukrásznak kellett az üzletbe vinnie, aki aztán megbotlott és így elejtette a terméket.

Kérdés: tényleg ügyetlen volt és tényleg elejtette?

Tanulság: ha nem tudod az eseményeket kontrolálni, a vásárló védelme érdekében midig a végkifejletre koncentrálj!

Egyszer volt hol nem volt, volt egy öreg cukrász aki elment látogatóba egy régi munkahelyére…

A nagyon öreg tulajdonos régi ismerőseként barátjaként köszöntötte a mestert. Jót beszélgettek és elmondta, hogy míg nem járt arra felé mi történt. Elmondta, hogyan széledt szét az a csapat ami akkor volt egybe mikor még a ő volt a jobb keze. Voltak akik eltávoztak az élők sorából és voltak akik új életet kezdtek máshol. Elmondta ,hogy az új tulajdonos egyben az örököse is, és annyit ért hozzá mint amennyi látszik.

Sajnos a pénz eltűnt a vállalkozásból és sem a megmaradt egy-két dolgozót sem a tanulókat nem tudja fizetni csak alkalmanként, késedelemmel. Ennek ellenére megkérte, hogy néha segítsen be egy kicsit a munkába. A mester ugyan vonakodva de megígérte, hogy segít, hisz sok emléke kötötte a helyhez.

Sajnos ahogy számítani lehetett az új tulajdonos nem szeretett fizetni így hát rövid volt a kapcsolat.

Mégis mindezek ellenére az öreg mesternek egy könnycsepp futott végig az arcán, mikor elmondta a volt tulajdonos neki, hogy- ” jó csapat voltunk mi ketten annak idején.”

Az öreg tulajdonos nemsokára eltávozott az élők sorából, de a cukrászmester nagy szeretettel emlékszik vissza azokra az évekre mikor ott dolgozott és irányította a munkát.

Tanulság: Ha igazi emlékek övezik a munkád az évek alatt, akkor a búcsúzás mindig szép lesz.

Kérdés: Tudna-e még újat mutatni egy öreg mester?  Megtudná menteni, és visszahozni a cukrászda régi fényét?

Egyszer volt-hol nem volt, volt egy cukrász aki elment dolgozni egy kicsi cukrászdába…

Önállóan dolgozott a tojástöréstől kezdve a mosogatáson át egészen a liszt szitálást is beleértve. Egymaga végezte a fagylalt főzést a piskóták és a tészták sütését egészen a figurális és esküvői torták készítéséig. Történt egyszer, hogy rendszeresen nem volt fertőtlenítő kézmosó a műhelyben. Több napon keresztül kérte az ügyvezető igazgatót és tulajdonost, hogy ugyan vegyenek, mert alapvető feltétele a higiénikus munkavégzésnek. A kérés mindig süket fülekre talált. Az ügyvezető korábban szállodában dolgozott takarítónőként így hát érthetetlen volt a cukrász számára a hozzáállás.
Egyik reggel, ami már a sokadik nap volt ismét kérte a kézmosót, de a válasz ugyanaz volt. A cukrász ekkor közbelépett és elővette a saját kézmosóját és azt használta. A fejleményeket pedig elkezdte figyelni. Ekkor látta meg, hogy a mellékhelyiségből távozva az igazgató a zsebéből vette elő a kis flakont ami jól láthatólag folyékony szappan volt. A cukrász amint ezt szóvá tette elküldték az állásból. A tulajdonos ezután gyorsan tovább állt és egy másik helyiséget keresve újra nyitotta a cukrászdáját.
A tanulság:
Attól ,hogy nem vagy szakmabeli de cukrászdát üzemeltetsz, próbálj felnőni a felelősségteljes munkához és a megkívánt munkakörülményekhez.

A kérdés, hogy ezek után biztosította-e az alapvető higiéniai termékeket a tulajdonos.

Egyszer volt -hol nem volt, volt egy időszak mikor a cukrász műhelyben ebéd is járt, méghozzá meleg étel.

Egy alkalommal rizs volt natúr hús szelettel. Közben kiderült, hogy az étterem ahol főztek csak a cukrászműhelynek küldte ezt az ételt miközben az étterembe úgy verték fejbe a szakács tanulót, hogy egyen még rántott húst sültkrumplival. Mivel az étterem is a céghez tartozott ez felettébb durva szituációnak minősült.(Sajnos a tulajdonos csak jóval később értesült róla.)Sebaj, tüntetőleg vissza lett küldve a kopogós rizs és a száraz hús.
Másnap mit ad isten ebédre rizs leves érkezett zöldséggel és valami hús volt benne.
Természetesen ezt is visszaküldték az étteremnek.
Harmadik napon, a változatosság kedvéért rizses hús volt az ebéd. „Na ezzel tele is lett a pohár”
Olyan balhé kerekedett az ügyből, hogy azonnal megreformálták a menüt és még aznap rántott hús került az asztalra.
Itt nem a rántotthús és rizs háborújáról szólt a történet, vagy arról, hogy a cukrászműhelynek nem füllött a foga a rizshez.
Ami ezután derült ki az volt az arcátlanság: Mivel esküvőt is szervezett a cég az ott felszolgált majd megmaradt és tányérokról összekapart rizs, zöldség, hús lett elküldve különböző formában a cukrász műhelynek.
Ez a történet megmutatja, hogy egy azonos munkahelyen, cégnél azonos feltételek járnak az ott dolgozóknak és hogy kritikus szemmel kell fogadni azt amit úgy érzünk nem helyes.